I Dreamed a Dream

Ebben a kis blogban megtudhattok első sorban mindent a kedvenc filmjeimről és persze az újdonságokról, valamint lesznek majd fent saját irományaim (pl.: regényeim, novelláim) és persze videóim is. Remélem mindenkinek tetszeni fog ez a kis hely.

Mi a baj velem?

Kurta Lilla 2012.01.03. 19:03

Azt hiszem, egyszer vagy kétszer már mindenkinek eszébe jutott ez a kérdés, még ha nem is mondta ki hangosan. Az most teljesen mindegy, hogy mi miatt merült fel valakiben, az a lényeg, hogy már megtörtént.
 Én is sokszor felteszem ezt a kérdést. De most igazán aggaszt. Pedig új év van, nem kéne szomorúnak lennem és a többi és a többi. De azaz igazság, hogy hiába jött el az új esztendő, hiába van már január harmadika, az ami 2011-ben nem hagyott nyugodni, az bizony most sem ereszt el. Az a nagy helyzet, hogy hiába vagyok már 21 éves, de még soha nem volt barátom, párom. Van egy kedvenc oldalam 9gag a neve és nagyon sokat látom ott a nyafogást a fiúk részéről, hogy bekerültek a barátságzónába (amikor egy lány csak haverként tekint rájuk). Megfordult már a fejemben, hogy csinálok oda egy posztot arról, hogy nem csak egy fiú kerülhet a barátságzónába, hanem egy lány is. Mint például én. 

 Napok óta csak azon gondolkodom, hogy mi is pontosan velem a baj. Mindenki állítja, hogy szép vagyok, hogy igen van rajtam egy kis súly fölösleg, de én mennyire szerethető és kedves ember vagyok és a többi. De akkor hadd kérdezzem meg: Ha mindez valóban igaz, akkor miért van az, hogy úgy tűnik, másra nem vagyok jó egy fiúnak, csak arra, hogy a haverja legyek? Oké, igaz, tény, velem szinte minden fiús témáról lehet beszélgetni. Barbiezás helyett már régen is jobban preferáltam az akciófigurákat. A mai napig szívesen játszok brutális videojátékokkal és a romantikus filmektől szinte mindig falnak rohanok. (Persze akad kivétel, de az most nem ide tartozik). Mindenki azt mondja, hogy biztos túl nagyok az igényeim... Hát szeretném közölni, hogy nem, ez nem így van. Nincsenek nagy igényeim. Igen imádom Colin Farrellt, Johnny Deppet, Jared Letot, de ez nem egyenlő rögvest azzal, hogy csak hozzájuk hasonlatos fiúkkal vagyok hajlandó szóba állni. Erről szó sincs.

  Ma már úgy látom, hogy a rengeteg csalódás után, itt az ideje, hogy valamerre továbblépjek. Persze kesereghetnék folyton, hogy mi baj velem és társai, de úgy hiszem, nem fogok választ találni erre a kérdésre. Valami van, biztosan, ebben az egyben biztos vagyok, hiába mondana bárki, bármi mást. Nem vagyok olyan mint a mai lányok. Nem tudok flörtölni, nem szeretem a kihívó ruhákat, csak ritkán járok bulikba, lehet, hogy ez a baj. Egy igényem mégis csak van azt hiszem, nem tudom elképzelni, hogy olyan emberrel jöjjek össze, akinek az a szórakozása, hogy minden buliba hullarészegre issza magát. Az valahogy nem az én világom. Lehet ez a baj, nem tudom. De ha ez a baj, akkor lehet soha nem ismerkedek meg senkivel. Lehet. Egyet biztosan tudok, mostantól igyekszem előre tekinteni, igyekszem nem a múltban élni. Persze, továbbra is megfájdul a szívem majd egy kicsit, ha egy szerelmes párt látok, de azt hiszem, nekem ez jutott. Ez vagyok én, egyszer talán ez is megváltozik. 

 Mint mondtam, nem szeretem a romantikus filmeket, de a Holiday című alkotás, egy kicsit rólam szól, ezért is szeretem, az ebből való idézettel zárnám gondolatmenetem: 

"Tudom, hogy milyen, ha olyan kicsinek és jelentéktelennek érzed magad, amennyire csak lehet, és ez hogy tud fájni belül olyan helyeken, amikről nem is tudtál. És mindegy, hogy hányszor csinálsz új frizurát, vagy hányszor mész edzésre, vagy hány pohár Chardonnay-t iszol a barátnőiddel. Az ágyban minden éjjel aprólékosan végiggondolod, hogy mit rontottál el, vagy hogyan érthetted félre a dolgot, és hogy hihetted akár egy rövid percre is, hogy boldog voltál. És néha még meg is győzöd magad arról, hogy észhez tér, és becsönget hozzád."

 

Szólj hozzá!

Kung Fu Panda 2 kritika

Kurta Lilla 2011.11.22. 18:33

 Jack Black óriás pandája visszatér és jobb mint volt. 

 

  Így igaz, nem mese, nem ámítás. Po új kaland felé veszi az irányt az öt legnagyobb mester oldalán, hogy megmenthesse a Kung Fut, hiszen alig hogy sárkányharcos lett máris veszélyben van jövője. Gondolnánk, Á egy második részt csak elrontani lehet (és rengeteg példa áll emellett) ám a kivétel erősíti a szabályt. Ez a folytatás bizony magasan veri az első részt (ami szintén egy fergeteges szórakozás), nem erőltettek rá gagyi új köntösöket a szereplők. Po ugyanaz a szeretni való elveszett panda maradt, aki volt, csupán Kung Fu tudása lett hatalmas. Shifu most kicsit háttérbe vonult és megkaptuk az őrjöngő ötöst, akik már elfogadják és szeretik új emberüket, akarom mondani medvéjüket és Tigrisről is megtudunk egy két dolgot. Hatalmas dumákkal bombáznak minket a kedves animációs szakemberek és a remek mesét Jennifer Yuh rendezőnek köszönhetjük, aki eddig rajzolóként és forgatókönyvíróként tevékenykedett, valamint a karakterek kialakításában is rengeteg szerepe volt. 

 A történet szerint a Kung Fu jövője hatalmas bajba kerül, amikor megjelenik a rég eltűntnek hitt Shen mester (a csodálatos Gary Oldman eredeti hangjával) és új ágyúinak a segítségével próbálja meg eltörölni a földről az ősi harcművészetet. Természetesen ebbe az őrjöngő ötösnek és a sárkányharcosnak is akad némi beleszólása. 

  Visszatérnek a régi remek hangok Jack Blackkel az élen, az ötöst ismét Angelina Jolie, Lucy Liu, Jackie Chan, Seth Rogen és David Cross eleveníti meg, valamint Dustin Hoffman is itt van mint Shifu. Az újak között olyan nevek vannak mint a korábban említett Gary Oldman, Jean Claude Van Damme, Michelle Yeoh vagy éppen Danny McBride. A szereplőgárda remek és az alkotók tökéletesen kiaknázták az előző történetben rejlő elvarratlan szálakat és remekül továbbfűzték az egészet. Az akciójelenetek fergetegesre sikerültek, mint már említettem akad benne jó pár hatalmas duma, amitől majd a kedves néző a térdét csapkodja a röhögéstől és akkor még nem írtam ide le vagy ezer dolgot, amit pozitívumként fel lehetne sorolni. Negatívnak csak azt gondolnám, hogy még tudtam volna nézni ezeket a remek kalandozásokat, legalább egy fél órát, vagy többet. Egy percre sem ül le a történet és tökéletesen megtalálja az utat, hogy ne forduljon át giccsbe és valamiféle szentimentális őrületbe. 

 Ám ez már nem gyerek mese. Rengeteg poén rejtőzik melyeket lurkóink nem értenek meg miközben nézik a filmet és az a nagy helyzet, hogy úgy vélem nem is olyan nagy baj. Hiszen mostanság nem feltétlenül gyerekfilm az ami animáció (lásd 9). Nem azt mondom én hogy gyerekek ne nézzék meg ezt a mesét, mert ezektől eltekintve tetszeni fog nekik, de van egy olyan érzésem, hogy felnőtt kísérőik jobban fogják élvezni az egészet. 

  Jó magam is azért ültem be a moziba, mert már az első részt is nagyon nagyon szerettem és már tűkön ültem a folytatásért. Fényévekkel jobbat kaptam mint amit vártam, hiszen én mint film őrült mindig kicsit félve indulok neki egy második rész megnézésének. Szerencsére akadnak kellemes csalódások.  

  Mindenkinek ajánlom tehát a Kung Fu Panda második részét és indulhat a PANDALÍROZÁS! 

90%

Szólj hozzá!

Példátlan példaképek kritika

Kurta Lilla 2011.11.22. 18:28

  Paul Rudd és Sean William Scott. Az egyik jó barát a másik amerikai pités, na de mi történik akkor, amikor összeengedjük ezt a két elemet. Garantált röhögés áradat és az év egyik legjobb vígjátéka!

 Fogalmam sincs miért nem mutatták be nálunk a Példátlan Példaképek című filmet a mozikban és mért csak DVD-n lehet beszerezni ezt a remekművet. Ha Sandra Bullock és Ryan Reynolds (kritika korábban) ökörködésére csak úgy gyűlt a magyar nép, akkor ennél a filmnél az igazi vígjáték fanok a két komikus nevét meghalva ellepték volna a termeket. Persze ez a movie nem csak ez miatt a két ember miatt rendkívüli módon szórakoztató, hanem bizony pesztrálandó kölykeik is bőven adnunk nekünk. Bobb’e J. Thompson úgy nyomja a kemény dumát és alázza szarrá (ez egy káromkodós kritika lesz, előre is bocsi) az összes felnőttet, hogy az hihetetlen és az ember el is gondolkodik rajta, hogy megegye-e a dumagépet vagy csak szimplán vágja pofán. Christopher Mintz-Plasse egy álomvilágban ragadt fiút alakít, aki egy középkori játékban ragadt és bizony szép lassan nevelőtisztjét is magával ragadja.

 Danny (Rudd) és Wheeler(Scott) együtt dolgoznak egy energiaitalt áruló cégnél. Míg Danny megőrül munkájától, de nem tesz semmit, hogy változzanak a dolgok, addig haverjának igazából tök mindegy, amíg van megfelelő mennyiségű nő a közelében. Egy napon azonban, minden megváltozik. Miután Danny rögtönzött leánykérése elég rosszul sül el és a hölgyemény (Elizabeth Banks) nemet mond, elszabadul a pokol és a két rosszfiú ledönt egy iskola előtt álló szobrot. Persze jön a pereskedés és a két lúzer választhat: vagy a börtön, vagy egy szervezet amely elfoglalt szülők gyerekei mellé helyez úgymond felügyelő tiszteket. Természetesen mind a ketten ezt a büntetést választják és nem is tudják ekkor még, hogy mibe vágták a fejszéjüket.

 Anyukámmal ültem le először, hogy megnézzem ezt a filmet. Bizony nem egyszer akadt olyan, hogy meg kellett állítanunk a filmet, mert úgy röhögtünk (a szomszédok legnagyobb örömére). Már maga az a szituáció is vicces, hogy két ekkora balfasz, akik nem tudnak mit kezdeni az élettel, elvállalja azt, hogy vigyáz két kölyökre, akik elég problémásak. Ronnie (Thompson) akkor anyázza le Wheelert, amikor épp kedve tartja, míg Augie (Christopher) és Danny szerepet cserélnek és inkább a fiú próbálja kirángatni a süllyesztőből barátját. Az egész egy poén orgia és örök mondatok lelőhelye. Csak ajánlani tudom ezt a filmet, aki még a Kritikusok díjára is jelölve volt 2008-ban a legjobb komédia kategóriában, nem véletlenül.

  Aki ezen nem röhög, azzal valami baj lehet, főleg az utolsó jó húsz percben.

Oh és fiúk mondjátok meg a barátnőtöknek, hogy hiányzik a susogó szeme, ha van hozzá bátorságotok! ;)

90%

Szólj hozzá!

A fekete ruhás nő

Kurta Lilla 2011.11.21. 21:24

 

   Sötét volt. Alig lehetett látni valamit, főleg, hogy a közvilágítás hol működött hol nem. De Jerome már hozzászokott. Amikor először kellett késő este haza sétálnia egyedül, akkor még félt, szinte reszketett, de ahogy eltelt egy nap, majd egy hét végül egy hónap, tudta, hogy nincs mitől tartania. Persze látott furcsa alakokat a kis utcában, de mindegyiküket szánta, sőt gyakran adott nekik pénzt, ha volt nála apró. Mindig is ilyen volt. Segítőkész, kedves a legidegenebb idegennel is. Az édesanyja folyton az ismételgette:

"Meglásd Jerome egyszer még megbánod, hogy ekkora szíved van!"

 Eleinte gyakran vitatkozott ezen az anyjával, de rájött, hogy fölösleges. Teljesen elütött szüleitől. Az apja pénzhajhász volt, az anyja meg szeretett fenyítést alkalmazni a gimiben, ahol tanított, ebből lett aztán az, hogy egy nap, az egyik diákja bepöccent és 17 golyót eresztett a nőbe. Nem élte túl. Jerome legszívesebben megmondta volna neki, hogy tévedett, de... az apja nem hagyta. 16 éves koráig verte a fiát, őt hibáztatta felesége haláláért, aztán egy napon a szomszéd kiszúrta mit tesz a dühös apa és bejelentette. Nem kellett sokat várni és Jerome sérülései elegendő bizonyítékot nyújtottak ahhoz, hogy lecsukják a férfit. Ekkor a fiú a szomszéd hölgyhöz került, aki szívesen befogadta őt és egészen halálig igyekezett jó gyereket varázsolni belőle. Jerome sírt, mikor meghalt Beth néni, ő volt az egyetlen személy, akit közel engedett magához. Az egyetlen, akit szeretett. Mikor megkérdezték ki volt az anyja, ő nem vér szerinti szülőjéről mesélt, hanem az édes drága Bethről. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  Ahogy elindult át a kis utcán, valami különösre figyelt fel. Eltűntek azok a furcsa alakok, akiket mindig látott és egy kettőjükkel még beszélt is. A szél erősen fújt. egy ágat le is tépett az utca egyetlen fájáról, ami majdnem fejbe találta Jeromet, de szerencsére időben félreugrott. Lélegzetvétele szaporább lett. Valami megváltozott. Ez mintha nem is azaz utca lett volna, amin minden nap végig ment, miután végzett a munkahelyén, mintha egy másik világba csöppent volna. Gyorsabban lépkedett. Táskáját vállára szorította és szeme ide-oda járt minden kis zsákutcába benézve, hogy ne lepődjön meg annyira, ha valaki megtámadná. Már majdnem elérte a végét, amikor a villanyoszlop fénye váratlanul kialudt. Rémülten fordult meg és szíve egy pillanatra megállt. Egy nő állt mögötte. Fekete hosszú ruha volt rajta. Fejét lehajtotta és a csuklyája alól teljesen hófehér arca látszott csak ki. Jerome nem tudta eldönteni, hogy az arca hófehér, vagy egy maszkot visel. Nagyot nyelt, majd nagy nehezen megszólalt:

- Hölgyem... khm... segíthetek? - de a nő nem válaszolt, újra próbálkozott - Öhm... akkor...

- Hát nem ismersz meg? - kellemes lágy hangja volt. Jerome kicsit meglepődött, mintha hallotta volna ezt a hangot már korábban. 

- Parancsol? - a nő felemelte fejét és szép lassan a férfi felé nézett. Jerome arcára kiült a rémület. Elrohant, amilyen gyorsan csak tudott és szinte bevágódott az ajtón. 

- Jézusom drágám, mi van? - rohant hozzá felesége Allison. 

- Tessék? Én... nem tudom. - nyögte ki nagy nehezen a férfi. 

- Jerome... baj van? 

- Azt hiszem, hogy... ne... felejtsd el! - legyintett a férfi, nem akarta, hogy felesége stresszeljen, hiszen épp első közös gyermeküket várta. 

- Biztos? 

- Persze, ne idegeskedj. 

- Oké... ahogy jónak látod. Csináltam neked vacsorát. - mosolyodott el kedvesen a nő, majd visszament a konyhába. Jerome mélyeket lélegzet és letörölte az izzadság cseppeket a homlokára. Amit látott, nem lehetett valóságos. 

- Jerome... 

- Mindjárt jövök. 

- Jerome! Ébredj! 

- Tessék? Nem aludtam el én... 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hirtelen erős lökést érzett a mellkasán és nekivágódott az ajtónak. Azonnal magához tért és egy egy furcsa ismeretlen helyen találta magát. Egy kórteremben. Az ágyát négy orvos vette körbe, mind őt nézték. Aggódtak. Féltek.

- Mi... mi történt velem?

- Leállt a szíve, de szerencsére itt voltunk. - mosolygott egy doktornő kedvesen. Jerome csak csodálkozott. Mi a fenét keres a kórházban. 

- Ne féljen, a felesége jól van, hamarosan szülni fog. 

- Tessék? - lepődött meg a férfi. - Miről beszélnek? 

Most a férfi, aki újraélesztette, szólalt meg:

- Mr. Gibbs, nem emlékszik? Önnek agyi aneurizmája van. 

- Hogy... mim van? Nem értem.

- Egy vérrög van az agyában, amit nem tudtunk kioperálni.

- Mi... na de? Az előbb még az utcán sétáltam és ott volt az a nő és rám nézett, aztán meg haza rohantam... a feleségem... HOL VAN? - kelt ki magából hisztérikusan.

- Jerome, nyugodjon meg... Allison jól van épp szül.

- Én csak... - hirtelen minden elsötétült előtte. Egy darabig még hallotta a hangokat maga körül aztán ismét néma csend lett.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

- Meghalt. - súgta oda a doktor a szülést vezető orvosnőnek, aki csak bólintott, majd a rémült anyukára nézett.

- Nyomjon még egy utolsót! - mondta biztatva őt és Allison meg is tette. A gyerek azonnal felsírt és a doktornő elmosolyodott. Az egyik nővér már ott is volt egy puha törölközővel. - Vigye el... - súgta oda a nővérnek miután elvágta a köldökzsinórt. 

- Hová viszik? 

- Allison... rossz híreim vannak... a férje... 

- Meghalt? - kérdezte a nő szemrebbenés nélkül. 

- Igen én... nagyon sajnálom. - hajtotta le a fejét a doktornő, mire Allison mélyet sóhajtott. 

- Hát... legalább nem kell elmondanom neki, hogy nem ő a gyerek apja. - mosolyodott el Allison, mire a szülész döbbenten bámult rá. - Köszönöm, hogy szólt. 

  A kis utcában sötétség honolt és néma csend. 

 

Szólj hozzá!

Friss

Kurta Lilla 2011.11.18. 14:28

 Amint láthatjátok felraktam pár régi kritikámat, előző (sajnos valaki által törölt) blogomról! Hamarosan frissekkel érkezem. Lesz minden mi szem szájnak ingere. Egy kis Tin Tin Kalandjai, Halhatatlanok 3D, Alkonyat: Hajnalhasadás, Az adósság, Zöld darázs és még sorolhatnám! Legyetek türelemmel és addig is szemezgessetek régi írásaimból!

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása