Azt hiszem, egyszer vagy kétszer már mindenkinek eszébe jutott ez a kérdés, még ha nem is mondta ki hangosan. Az most teljesen mindegy, hogy mi miatt merült fel valakiben, az a lényeg, hogy már megtörtént.
Én is sokszor felteszem ezt a kérdést. De most igazán aggaszt. Pedig új év van, nem kéne szomorúnak lennem és a többi és a többi. De azaz igazság, hogy hiába jött el az új esztendő, hiába van már január harmadika, az ami 2011-ben nem hagyott nyugodni, az bizony most sem ereszt el. Az a nagy helyzet, hogy hiába vagyok már 21 éves, de még soha nem volt barátom, párom. Van egy kedvenc oldalam 9gag a neve és nagyon sokat látom ott a nyafogást a fiúk részéről, hogy bekerültek a barátságzónába (amikor egy lány csak haverként tekint rájuk). Megfordult már a fejemben, hogy csinálok oda egy posztot arról, hogy nem csak egy fiú kerülhet a barátságzónába, hanem egy lány is. Mint például én.
Napok óta csak azon gondolkodom, hogy mi is pontosan velem a baj. Mindenki állítja, hogy szép vagyok, hogy igen van rajtam egy kis súly fölösleg, de én mennyire szerethető és kedves ember vagyok és a többi. De akkor hadd kérdezzem meg: Ha mindez valóban igaz, akkor miért van az, hogy úgy tűnik, másra nem vagyok jó egy fiúnak, csak arra, hogy a haverja legyek? Oké, igaz, tény, velem szinte minden fiús témáról lehet beszélgetni. Barbiezás helyett már régen is jobban preferáltam az akciófigurákat. A mai napig szívesen játszok brutális videojátékokkal és a romantikus filmektől szinte mindig falnak rohanok. (Persze akad kivétel, de az most nem ide tartozik). Mindenki azt mondja, hogy biztos túl nagyok az igényeim... Hát szeretném közölni, hogy nem, ez nem így van. Nincsenek nagy igényeim. Igen imádom Colin Farrellt, Johnny Deppet, Jared Letot, de ez nem egyenlő rögvest azzal, hogy csak hozzájuk hasonlatos fiúkkal vagyok hajlandó szóba állni. Erről szó sincs.
Ma már úgy látom, hogy a rengeteg csalódás után, itt az ideje, hogy valamerre továbblépjek. Persze kesereghetnék folyton, hogy mi baj velem és társai, de úgy hiszem, nem fogok választ találni erre a kérdésre. Valami van, biztosan, ebben az egyben biztos vagyok, hiába mondana bárki, bármi mást. Nem vagyok olyan mint a mai lányok. Nem tudok flörtölni, nem szeretem a kihívó ruhákat, csak ritkán járok bulikba, lehet, hogy ez a baj. Egy igényem mégis csak van azt hiszem, nem tudom elképzelni, hogy olyan emberrel jöjjek össze, akinek az a szórakozása, hogy minden buliba hullarészegre issza magát. Az valahogy nem az én világom. Lehet ez a baj, nem tudom. De ha ez a baj, akkor lehet soha nem ismerkedek meg senkivel. Lehet. Egyet biztosan tudok, mostantól igyekszem előre tekinteni, igyekszem nem a múltban élni. Persze, továbbra is megfájdul a szívem majd egy kicsit, ha egy szerelmes párt látok, de azt hiszem, nekem ez jutott. Ez vagyok én, egyszer talán ez is megváltozik.
Mint mondtam, nem szeretem a romantikus filmeket, de a Holiday című alkotás, egy kicsit rólam szól, ezért is szeretem, az ebből való idézettel zárnám gondolatmenetem:
"Tudom, hogy milyen, ha olyan kicsinek és jelentéktelennek érzed magad, amennyire csak lehet, és ez hogy tud fájni belül olyan helyeken, amikről nem is tudtál. És mindegy, hogy hányszor csinálsz új frizurát, vagy hányszor mész edzésre, vagy hány pohár Chardonnay-t iszol a barátnőiddel. Az ágyban minden éjjel aprólékosan végiggondolod, hogy mit rontottál el, vagy hogyan érthetted félre a dolgot, és hogy hihetted akár egy rövid percre is, hogy boldog voltál. És néha még meg is győzöd magad arról, hogy észhez tér, és becsönget hozzád."
