Paul Rudd és Sean William Scott. Az egyik jó barát a másik amerikai pités, na de mi történik akkor, amikor összeengedjük ezt a két elemet. Garantált röhögés áradat és az év egyik legjobb vígjátéka!
Fogalmam sincs miért nem mutatták be nálunk a Példátlan Példaképek című filmet a mozikban és mért csak DVD-n lehet beszerezni ezt a remekművet. Ha Sandra Bullock és Ryan Reynolds (kritika korábban) ökörködésére csak úgy gyűlt a magyar nép, akkor ennél a filmnél az igazi vígjáték fanok a két komikus nevét meghalva ellepték volna a termeket. Persze ez a movie nem csak ez miatt a két ember miatt rendkívüli módon szórakoztató, hanem bizony pesztrálandó kölykeik is bőven adnunk nekünk. Bobb’e J. Thompson úgy nyomja a kemény dumát és alázza szarrá (ez egy káromkodós kritika lesz, előre is bocsi) az összes felnőttet, hogy az hihetetlen és az ember el is gondolkodik rajta, hogy megegye-e a dumagépet vagy csak szimplán vágja pofán. Christopher Mintz-Plasse egy álomvilágban ragadt fiút alakít, aki egy középkori játékban ragadt és bizony szép lassan nevelőtisztjét is magával ragadja.
Danny (Rudd) és Wheeler(Scott) együtt dolgoznak egy energiaitalt áruló cégnél. Míg Danny megőrül munkájától, de nem tesz semmit, hogy változzanak a dolgok, addig haverjának igazából tök mindegy, amíg van megfelelő mennyiségű nő a közelében. Egy napon azonban, minden megváltozik. Miután Danny rögtönzött leánykérése elég rosszul sül el és a hölgyemény (Elizabeth Banks) nemet mond, elszabadul a pokol és a két rosszfiú ledönt egy iskola előtt álló szobrot. Persze jön a pereskedés és a két lúzer választhat: vagy a börtön, vagy egy szervezet amely elfoglalt szülők gyerekei mellé helyez úgymond felügyelő tiszteket. Természetesen mind a ketten ezt a büntetést választják és nem is tudják ekkor még, hogy mibe vágták a fejszéjüket.
Anyukámmal ültem le először, hogy megnézzem ezt a filmet. Bizony nem egyszer akadt olyan, hogy meg kellett állítanunk a filmet, mert úgy röhögtünk (a szomszédok legnagyobb örömére). Már maga az a szituáció is vicces, hogy két ekkora balfasz, akik nem tudnak mit kezdeni az élettel, elvállalja azt, hogy vigyáz két kölyökre, akik elég problémásak. Ronnie (Thompson) akkor anyázza le Wheelert, amikor épp kedve tartja, míg Augie (Christopher) és Danny szerepet cserélnek és inkább a fiú próbálja kirángatni a süllyesztőből barátját. Az egész egy poén orgia és örök mondatok lelőhelye. Csak ajánlani tudom ezt a filmet, aki még a Kritikusok díjára is jelölve volt 2008-ban a legjobb komédia kategóriában, nem véletlenül.
Aki ezen nem röhög, azzal valami baj lehet, főleg az utolsó jó húsz percben.
Oh és fiúk mondjátok meg a barátnőtöknek, hogy hiányzik a susogó szeme, ha van hozzá bátorságotok! ;)
90%
