Álomháború
"Amíg álmodunk, addig olyan, mintha valóságos lenne. Csak akkor vesszük észre, hogy valami furcsa volt, amikor felébredünk." - Milyen nagyszerű mondat Christopher Nolan Eredetéből. Ja, hogy ez nem az a film? Pardon.
Pedig akkor mennyivel jobb lenne. Amikor megjelent az első bemutató a Sucker Punch-hoz arra gondoltam: Igen, ezt a filmet látnom kell. Azok az effektek, meg de jó hogy végre Zack Snyder (300, Watchmen: Az őrzők, Az őrzők legendája, Holtak hajnala) saját ötletből készít film.
Most meg már az van, hogy legszívesebben megírnám neki, hogy többet ne akarjon forgatókönyvet írni, mert szomorú tény, de nem megy neki. Pedig én nagyon reménykedtem, izgatottan vártam, azt mondtam, itt egy újabb kultfilm, amit majd egy évben háromszor előveszek és megnézek, mert annyira jó lesz. Tévedni emberi dolog, tartja a mondás.
Maga a kép természetesen ismét fantasztikus erejű. Zack Snydernek hatalmas képzelő ereje van és rendkívül ügyesen valósítja meg a dolgokat, de ugye ez elvárható is volt tőle eddigi filmjei után. Na igen, csakhogy nem csak a látványért megy az ember, persze nyilván segít a döntésben, hogy moziba menjünk érte, vagy megvásároljuk (vagy kikölcsönözzük) DVD-n, de azt hiszem mégsem ez számít a leginkább.
A történet egyszerű. Baby Doll (Emily Browning - Lemony Snickett) mostohaapja elmegyógyintézetbe küldi állítván, hogy megtébolyodott és lelőtte saját húgát. Az élet nem fenékig tejfel egy ilyen helyen főleg, hogy a főápoló (Oscar Isaac - Robin Hood) arra kényszeríti őt és a többi lányt, hogy esténként a férfiakat szórakoztassák táncukkal. Természetesen nem lehet ezt sokáig tűrni ezért főhősnőnk ráveszi újdonsült barátnőit, hogy szökjenek meg úgy mond börtönükből és ekkor kerülünk be az álmok, a fantázia világába. A bölcs segítőt megtestesítő Scott Glenn (A bárányok hallgatnak) elmondja, hogy nem ám csak úgy van a szökés, hogy áttörünk óriás szamurájokon, meg robotokon meg egyéb kitalált lényeken, nem. Meg kell szerezni pár dolgot egészen pontosan egy térképre, egy öngyújtóra, egy késre és egy kulcsra van szükségük szereplőinknek.
Na igen. Semmi különös. Azt mondhatnám, hogy ez a film olyan mint a Szökés című sorozat Michael Scofield nélkül és azt hiszem, hogy ezzel már mindent el is mondtam. Az elején sem véletlenül tűntettem fel az Eredetet, hiszen a tavalyi tényleg elképesztő Christopher Nolan film is az álmok világában játszódott, csak ő nem a Zack Snyder-féle fantázia elemekkel teli álomvilágot építette fel nekünk, csodás lényekkel, hanem egy okos, jól kidolgozott realista dolgot láttunk a vásznon megjelenni, ami köré egy nem utolsó sorban igen erős történetet párosított, saját tollából véve. Habár nem kedvelem a filmek összehasonlítását, mert mindegyik valamiben mégis csak más, de most mégis meg kellett tennem, egyszerűen nem tudtam elvonatkoztatni.
Snyder rendező Úr viszonylag jó színészeket tudod egy tető alá hozni. Emily Browning főhősünk már bizonyított sok mindenben, hogy nem teljesen tehetségtelen és egyébként itt is egy fajta kellemes csalódást okoz nekünk, bár jó pár jelenetben látszik, hogy karaktere még gyerekcipőben jár és ezért nem is tud 100%ot kihozni belőle. Vanessa Hudgens High School Musicales dalos pacsirtából alakult át Blondievá, bár nem túl erős színészi játékán ez a film sem javított sokat. Abbie Cornish (Candy), Jamie Chung (Nagyfiúk) és Jena Malone (Út a vadonba) a másik három szupernő meg kapott egy-egy kidolgozatlan karaktert, akikkel aztán végképp nem tudtak mihez kezdeni.
Zack Snyder nem akart nekünk rosszat és a látványra valóban semmi panaszunk nem lehet, csak az a rossz hírem kedves Rendező Úr, hogy ez még sajnos nem elég. Mindenképpen ajánlom a moziban való megnézését a filmnek, mert rendkívül nagy élményben részesül majd a kedves néző, de aki egy okos, jól ki dolgozott történetért menne, úgy vélem ki tudja várni, amíg a polcokra kerül eme mese.
35%
